A látszólagos sűrűség az anyag tömegének és a látszólagos térfogatának arányát jelenti. A látszólagos térfogat a tényleges térfogat plusz a zárt pórusok térfogata. Ez az anyag által külső erő hatására elfoglalt tér és az anyag tömegének arányát jelenti, általában kilogramm/köbméterben (kg/m³) kifejezve. Tükrözheti az anyag porozitását, keménységét, rugalmasságát és egyéb tulajdonságait. Szabályos alakú anyagok esetén a térfogat közvetlenül mérhető; szabálytalan alakú anyagok esetén a pórusok viaszzárással lezárhatók, majd a térfogat víztelenítéssel mérhető. A látszólagos sűrűséget általában az anyag természetes állapotában, azaz száraz, levegőn hosszú ideig tárolt állapotban mérik. Habosított gumi és műanyag szigetelőanyagok esetében a zárt cellás buborékok és a gumi és műanyag alkatrészek aránya változó, és van egy sűrűségtartomány, ahol a legalacsonyabb a hővezető képesség.
A nagy porozitás hatékonyan szigetelhet; de a túl alacsony sűrűség könnyen deformációhoz és repedésekhez vezethet. Ugyanakkor a nyomószilárdság a sűrűség növekedésével növekszik, biztosítva az anyag hosszú távú stabilitását. A hővezető képesség szempontjából minél kisebb a sűrűség, annál alacsonyabb a hővezető képesség és annál jobb a hőszigetelés; de ha a sűrűség túl nagy, a belső hőátadás megnő, és a hőszigetelő hatás csökken. Ezért a hőszigetelő anyagok kiválasztásakor átfogóan figyelembe kell venni a látszólagos sűrűségüket, hogy a különböző tulajdonságok kiegyensúlyozottak legyenek a különböző felhasználási forgatókönyvek igényeinek kielégítése érdekében.
A testsűrűség magának az anyagnak a sűrűségére utal, azaz egy tárgy által elfoglalt tér és tömegének arányára. Hőszigetelő anyagoknál általában a belső pórusok levegőjének és a tényleges tömegnek az arányára utal, térfogategységre vetítve, kilogramm per köbméterben (kg/m³) kifejezve. A látszólagos sűrűséghez hasonlóan a testsűrűség is az egyik fontos paraméter a hőszigetelő anyagok teljesítményének értékeléséhez, amely általában tükrözheti az anyag súlyát, vízfelvételét, hőszigetelését és egyéb jellemzőit.
Ezért, bár mind a látszólagos sűrűség, mind a térfogatsűrűség tükrözi a hőszigetelő anyagok sűrűségét és porozitását, van néhány nyilvánvaló különbség közöttük:
1. Különböző jelentések
A hőszigetelő anyagok látszólagos sűrűsége elsősorban az anyag tulajdonságait, például a porozitást és a rugalmasságot értékeli, és tükrözheti a levegő és az anyagban lévő tényleges tömeg közötti arányos kapcsolatot.
A térfogatsűrűség magának a szigetelőanyagnak a sűrűségére utal, és nem befolyásolja a belső szerkezet tulajdonságait.
2. Különböző számítási módszerek
A szigetelőanyagok látszólagos sűrűségét általában a minta tömegének és térfogatának mérésével számítják ki, míg a testsűrűséget egy ismert térfogatú anyagminta súlyának mérésével.
3. Előfordulhatnak hibák
Mivel a szigetelőanyag látszólagos sűrűségének kiszámítása az összenyomott minta által elfoglalt térfogaton alapul, nem képes jól visszaadni az anyag teljes szerkezetét. Ugyanakkor, ha üregek vagy idegen anyagok vannak az anyagban, a látszólagos sűrűség kiszámítása is hibákat okozhat. A térfogatsűrűségnek nincsenek ilyen problémái, és pontosan tükrözi a szigetelőanyag sűrűségét és súlyát.
Mérési módszer
Kiszorításos módszer: Szabályos alakú anyagok esetén a térfogat közvetlenül mérhető; szabálytalan alakú anyagok esetén a pórusok viaszos lezárással lezárhatók, majd a térfogat kiszorításos módszerrel mérhető.
Piknométeres módszer: Egyes anyagok, például a szénanyagok esetében a piknométeres módszer alkalmazható toluol vagy n-butanol standard oldattal a méréshez, vagy a gázközeg-kiszorításos módszer alkalmazható a mikropórusok héliummal való feltöltésére, amíg az szinte már nem adszorbeálódik.
Alkalmazási területek
A látszólagos sűrűség széles körben alkalmazható az anyagtudományban. Például a rugalmas habszivacs és műanyag szigetelőanyagok esetében a látszólagos sűrűségvizsgálat fő célja a sűrűségi teljesítmény értékelése, valamint annak biztosítása, hogy a hőszigetelő és mechanikai tulajdonságai megfeleljenek a szabványoknak. Ezenkívül a látszólagos sűrűséget az anyagok fizikai tulajdonságainak és a mérnöki alkalmazásokban alkalmazott anyagok teljesítményének értékelésére is használják.
Ha a sűrűség növekszik, és a gumi, valamint műanyag alkatrészek mennyisége növekszik, az anyag szilárdsága és a nedves bérleti tényező növekedhet, de a hővezető képesség elkerülhetetlenül növekszik, és a hőszigetelési teljesítmény romlik. A Kingflex az optimális teljes egyensúlyi pontot az alacsonyabb hővezető képesség, a magasabb nedves bérleti tényező, a legmegfelelőbb látszólagos sűrűség és a szakítószilárdság kölcsönösen korlátozó kapcsolatában, azaz az optimális sűrűségben találja meg.
Közzététel ideje: 2025. január 18.
